Puskás Ferenc 1927-2006

Évek óta betegeskedett, az utóbbi hetekben riasztó hírek érkeztek a kórházból, tudtuk, hogy nagy baj van mégis villámcsapásként ért a hír: Meghalt Puskás Ferenc. Magyarországon soha nem játszott más klubcsapatban, csak a Kispestben, majd később a jogutód Bp. Honvédban. A Honvéd és a Puskás név szinte egybeforrt. A Puskás Öcsi név hamar márkanév lett. Öcsinek, Öcsi bácsinak szólította öreg és fiatal, nő és gyerek, ismerős és ismeretlen. A betegsége évek óta nem engedte a kispesti pályára, pedig ez a stadion volt az ő igazi otthona, ismert minden fűszálat. Itt érezte magát a legjobban, ide kötötte ezernyi szép emlék, itt szerezte a szebbnél szebb góljait. Elhunyt Puskás Ferenc mormolom magam elé. Itt hagyott minket. Nagyon hiányozni fog. Hiányzik majd a sok vidám történet, mely az ő szájából volt a legkedvesebb. Hiányoznak majd az ugratások, melynek nagy mestere volt. Hiányozni fog a jószívűsége, mellyel annyi embert lenyűgözött. Az a fajta játékos volt, akit az ellenfél szurkolói és játékosai is tiszteltek. Szívesen látták Újpesttől Ferencvárosig, Zalaegerszegtől Debrecenig. Mindenhol volt barátja, mindenki tisztelte. Hihetetlen sikerek övezték pályafutását, szinte mindent megnyert, amit lehetett. Ma már közhely, de igaz, hogy ő a legismertebb, leghíresebb magyar, hiszen Grönlandtól a Tűzföldig, Kamcsatkától Alaszkáig mindenhol ismerik a nevét. Egy legenda, egy példakép, egy zseniális futballista hagyott el minket. Puskás Öcsi tényleg meghalt? Nem, nem halhatott meg, hiszen ő halhatatlan! Nyugtatom magam, de az átkozott szó, hogy meghalt továbbra is könyörtelenül a fülembe cseng. Emberségéről, jószívűségéről és segítőkészségéről ma is ezernyi történet kering. Ember volt a szó legnemesebb értelmében. Mindenkinek önzetlenül segített. Nem egyszer támogatott anyagilag olyanokat, akiket azelőtt soha nem látott. A régi csapattárs, Cserjés Pista bácsi egy beszélgetés alkalmával azt mondta nekem Puskás Öcsiről. „Embernek nagyobb volt, mint játékosnak, pedig nála jobb labdarúgót még nem hordott a hátán a föld.” Csapongnak a gondolataim. Lelki szemeim előtt emlékképek váltogatják egymást. A legendás hátrahúzós csel a Wembley Stadionban. A VB-döntőn szerzett megadott és meg nem adott gólja. Az 1960-as BEK-döntőben szerzett 4 gólja az Eintracht Frankfurt ellen, amit csak évtizedek múlva volt módom látni. Az 1962-es BEK-döntőn 21 perc alatt szerzett mesterhármasa. A nagy hazatérés 1981-ben, amikor a zsúfolásig megtelt a Népstadion közönsége előtt 54 évesen is 3 gyönyörű gólt rúgott. Aki csak egyszer is látta őt a pályán örökre rabja maradt a játékának. Puskás Öcsi a másvilágra költözik Az üresen álló égi futballtrón, már várja az uralkodóját. Várják már a régi barátok. A gyerekkori játszópajtással Bozsik Cucuval újra varázsolhatnak az égi futballpályán. Nagy barátjával Bányai Nándi bácsival újra zrikálhatják egymást. Babolcsay Babát és Budai II Púpost újra futathatja a szélen. Kocsis Kockával újra rúgathatja a gólokat, és az égi futballcsapat újra tapsra ragadtatja majd a nézőket. Öcsi bácsi! Életedben rengeteg örömet szereztél nekünk, most azonban nagy fájdalmat okoztál. A kegyetlen hír hallatán ezernyi szív szorul össze, ezernyi szempár válik nedvessé. Isten veled, nyugodj békében. Emléked örökké megőrizzük. Nekünk nem haltál meg, hiszen te halhatatlan vagy.