"Volt egy sport, ami már régen nincsen. Egy szenvedély, egy életérzés, valamihez való tartozás... de a jelenlegi olasz labdarúgásnak (vagy talán általában a labdarúgásnak) ma már nincsen egyetlen pozitív üzenete sem. Válogatott játékosok nyomják magukba a injekciót, éveken keresztül az orrunk előtt manipulálnak bajnokságokat következmények nélkül, vesznek meg játékvezetőket, áthatja az egész mocskot a maffia, s mindent alávetnek a pénznek, ha kell pénteken délben játszunk, 10 euróval többért, ha kell, nem a csapat színeiben játszunk, ha kell munkanapra teszünk egész fordulókat. Ha kell elvesszük a zászlódat, kiírást már nem vihetsz be, véleményt már nem mondhatsz, te is csak egy esetleg tapsikoló bábu lehetsz, mindezért persze fizess is. A futballipar és az új rendszer bólogató része. Kiölik a szenvedélyt. Közben a hatmillió eurót kereső „sztár” nyugodtan megteheti, hogy nem veszi fel tegnap a fekete karszalagot, mert nem hajlandó rá. S ez a szerencsétlen szutyok milliárdos közben százezrek példaképe, esetleg még a nevét is skandálják, mert a mai labdarúgásnak ő az egyik „pozitív üzenete”.

Az ember legszívesebben otthagyná az egészet, s nem is foglalkozni vele, mert taszít az egész. Csak nehéz. Talán ilyesmi lehet leszokni a dohányzásról. Nem könnyű… Mert az ember csak autókázik még néha 2600 km-t, csak áldoz még rá pénzt, időt és energiát. Pedig már nem a 20 évvel ezelőtti élmény, nincsenek példaképek, nincsenek kedvencek, katarzis sincs, mert taszít az egész... De az a két szín meg az a szimbólum...

Jövő héten nem szabad fordulót rendezni, s utána sem... Fél év szünet.
Persze tudjuk: utópia. Hiszen pénzről szól az egész. A rendszert nem lehet szüneteltetni."