Klubtulaj vs ultra
kho03 2008.03.09. 13:24
Európa szerte társadalmi vita folyik a szurkolók megregulázásáról, illetve annak eldöntéséről, hogy a hagyomány, és a tradíció mennyiben összeegyeztethető a profitszerzéssel, és a hangulat megölésével.
Angliában felállni sem szabad, Németországban hallani sem akarnak arról, hogy mindenki üljön (a stadionok 10 százaléka van a hangosan szurkolni kívánók számára fenntartva) Egy biztos: a tavalyi évben mindkét bajnokságban rekordmennyiségű néző izgulta végig a pontvadászatok küzdelmeit a helyszínen.
Magyarországon hosszú ideje fejtörést okoz a nézőszám drasztikus csökkenése. Ám egyáltalán nem biztos, hogy a demagóg nyilatkozatokkal a társadalomba sulykolt szlogen - miszerint az ultrák kitiltása után egyből visszatérnek a sokat emlegetett családok a lelátókra igaz lenne. Két patinás egyesületnél, a Budapest Honvédnál és a Ferencvárosnál komoly fejtörést okoz (vagy fog okozni) a hangulat, illetve a nézőszám maximalizálása.
„Nincs néző…mér’, futball van? Miért pont a nézőt hiányolod?”- tette fel a költői kérdést Hofi Géza közel harminc éve. Valóban, mind a válogatott, mind klubcsapataink szereplése azt mutatja, hogy mindig van lejjebb. Ennek ellenére nem mondhatjuk, hogy nincs fejlődés! Igaz, hogy néhány csapat továbbra is a megszűnés ellen küszködik (Sopron, Tatabánya), pár másik (Paks, REAC) pedig albérletbe kénytelen költözni a hiányzó éjszakai világítás miatt.
Ám van néhány egyesület, amely magyar szinten magas költségvetéssel, és stabil anyagi háttérrel rendelkezik. Persze évi egy milliárd forint is aprópénz ahhoz képest, amennyivel az ukrán, vagy akár a román, cseh riválisok gazdálkodhatnak, középtávon akár a BL is reális lehet némi tőkeemeléssel és kis szerencsével.
Ezen magyar klubok egyike a Budapest Honvéd, amelyet enyhén szólva is szeszélyes olasz tulajdonosa, a húsüzemeiről ismert Pierro Pini egészen egyszerűen megunt, és hosszas huzavona után eladott George F. Hemingwaynek. Hemingway úr rögtön egyértelművé tette, hogy nem csak a szavak embere, azonnal elkezdte megvalósítani azt, amit megálmodott: öt év alatt felépíteni egy remek csapatot, amely előbb magyar bajnok lehet, később bejuthat a Bajnokok Ligája csoportküzdelmeibe. Ez természetesen lehetetlen lett volna a düledező Bozsik Stadionban (elvégre a játék a nézőkért van), így az új tulajdonos azonnal nekilátott a stadion kipofozásának, és további intézkedéseket hozott a szurkolók visszacsalogatására. A stadion körüli csúnya betonfalakat mára a szurkolók igazán művészi festményei díszítik, 6000 helyet beszékeztek, a balkáni mellékhelyiségeket modern WC-kre cserélték, valamint több hot-dog, hamburger, és üdítőárus várja már a fanatikusokat. A korzón helyet foglalók kérésére a kilátást akadályozó vaskerítést sövény váltotta fel, így hazánkban először tűntek el a magas kerítések a pálya mellől. Majdnem az egész csapatot kicserélték (edzőstől) és nem mellékesen - gondolva a jövőre - a stadion területén megalapították a Magyar Futball Akadémiát, ahol bentlakásos rendszerben képzik a jövő futballistáit - akiken remény szerint majd nyugat-európai klubok szeme is megakad.
És jöttek az eredmények is! A Honvéd 11 év után végre elnyerte a Magyar Kupát, és jelenleg is a bajnokság második helyén tanyázik - érdekes, mindkét eseménynek egy évvel később kellett volna bekövetkeznie, már ami a tulajdonos elvárásait illeti. Ennek megfelelően 2007 tavaszán régen látott sorokban hömpölygött a tömeg a Bozsikba, így magyar szinten kimondottan jónak mondható 4-5000 ember előtt játszhatott a csapat.
Törvényszerű lett volna, ha folytatódik a nézőszám emelkedés, de csupán az eredmények lettek jobbak, a játék nem, ráadásul a tavaszi szezonban fergeteges hangulatot teremtő kispesti ultrák zöme is távol maradt a mérkőzések látogatásától. A szurkolói sztrájk oka egy játékos leigazolása volt, aki öt évvel korábban megütött egy kispesti szurkolót, és hiába bízott az emberi feledékenység és megbocsátás jótékony hatásában. Egy ausztriai edzőmérkőzésen a kilátogató fanatikusok szidalmazni kezdték nemcsak őt, hanem a csapat vezetőedzőjét is, amit két szurkoló kitiltása követett.
De nemcsak ez, hanem néhány egyéb tulajdonosi rendelkezés is borzolta a kedélyeket. A fent említett festményeken Hemingway egyszerűen átfestetett néhány dolgot, valamint a csapat új indulója finoman fogalmazva sem népszerű (nemcsak az ultrák között). Többen nehezményezik azt a tényt, hogy az öregfiúk, és a női csapat is a stadionon kívül találta magát. Szóvá tették azt is, hogy az ő harcuk nélkül a csapat már régen megszűnt volna, vagy pedig már vidéken játszana (anno szóba került Szeged, Kecskemét és Dunaújváros).
Ráadásul elég volt néhány döntetlen vagy vereség ahhoz, hogy a nézőszám visszaálljon a korábbi évek szintjére, ráadásus síri csend honol a felujított létesítményben. A tulajdonos tagadja, hogy neki bármilyen problémája lenne az ultrákkal, sőt, a mérkőzések előtt meg is látogatja őket szektorukban. Ám fenntartja, hogy a minősíthetetlen viselkedés ellen továbbra is drákói szigorral fog fellépni. Miért kéne szigor, amikor már évek óta nincs balhé a stadionban? - teszik fel a kérdést a szurkolók vehemensebbjei.
A frontvonalak megmerevedtek, ám Hemingway úr is tudja, hogy tömött lelátók nélkül nem lesz igazán átütő sikere kispesti vállalkozásának. Kérdés, hogy ehhez ő szükségesnek tartja-e az ultrák jelenlétét, avagy nem. Megosztottak a Honvéd-szurkolók is: az egyik oldal szerint a tulajdonos mentette meg a klubot a megszűnéstől, így azt csinál a saját háza táján, amit akar. A másik oldal ellenben azt rója fel a sikeres üzletembernek, hogy pont azokkal van haragban, akik lehetővé tették színrelépését az egykori katonacsapatnál.
Ugyancsak megtippelhetetlen, hogy milyen lesz az angol vezetés és a Fradi-tábor viszonya a kezdeti eufória után, főleg, ha a tulajdonos szeretné magával hozni a szigetországban már meghonosított biztonsági rendelkezéseket. Az elmúlt években az egyre inkább elkeseredett Fradi hívők a vezetés mellett a külvilág számára láthatatlan harcot folytattak a biztonsági szolgálattal.
A szurkolók szerint a mérkőzések biztosítására szerződtetett cég túlzott brutalitással tesz rendet a renitens, vagy annak vélt ultrák között - amit a biztonságiak természetesen tagadnak. Sőt - mondják -, a Fradi szurkolók viselkedésükkel több millió forint kárt okoztak (büntetések formájában) a klubnak. Igaz, ám ezen büntetések zöme nem mostanában keletkezett, ráadásul „megdobja” egy egyszeri tétel, a 2004 májusi, emlékezetes Ferencváros-Debrecen derbi – riposztozik a zöld-fehér kemény mag. Bár a tavalyi FTC-Baktalórántháza meccsen történt rakétázás inkább a szigorpártiak malmára hajtotta a vizet, az ultracsoportok kiharcolták, hogy idegenben ne a hazai mérkőzéseken (többek között Kispesten is) felügyelő Leo Security vigyázza a rendet a vendégszektornál. Egyébként itt is többször távolmaradásukkal tüntettek a szurkolói csoportok, vagy éppen be sem engedték őket. Például a Ferencváros-Paks Magyar Kupa mérkőzésre teljes bojkottot hirdettek a fradisták. Eredmény: mindössze 200 néző lézengett a széksorok között. A legújabb fejlemény: pályázatot hirdettek a mérkőzések biztosítására, miután közös megegyezéssel távozott Lapid Lajos, nyugalmazott dandártábornok, a korábbi biztonsági szakigazgató.
Kispesttel ellentétben itt sikeres csapat esetén hamarabb meg lehet tölteni a lelátókat, ám örök igazság, hogy hidegben, és gyengébb szereplés esetén csakis a legfanatikusabbak tartanak ki. Ráadásul olyan hangulatot teremtenek (spontán), amelyet nem lehet pótolni, se tapsolóbotokkal, sem pom-pom lányokkal – lásd válogatott mérkőzések. Tudomásul kéne venni, hogy Angliában azért telnek meg a stadionok, mert a pályán világsztárok játszanak, így a jegyárak emelésével a tulajdonosoknak tetsző nézők, és nem szurkolók ülnek az ultramodern lelátókra. Ráadásul az a veszély egyik magyar stadionban sem fenyeget, hogy a jól fizető réteg számára régi szurkolókat kell kiszorítani, így talán ésszerű kompromisszumok sorával egyaránt biztosítható a biztonság, és a jó hangulat. Már csak a foci hiányzik...
|