Próbáljunk megnyugodni, emberek. Nem könnyű, sok méreg halmozódott fel mindenki szervezetében, és ez fáj, most kiabálunk, és is bundát kiáltottam (vagy lehet, hogy tényleg ennyire vagyunk képesek, ahogy az urb-honlap írja: tényleg sz.r a Kispest?) az Újpest-meccs megtekintése után, és majdnem kivágtuk kispesti szurkolótársaimmal a tévét az ablakon, annyira szar volt látni azt a meccset. Csak borospohár tört. Nem repült a korsó

Tanulni kell Hemi úr nyelvén nekünk is, de neki is. Amerikából jött, nem érzi még át, hogy Európában a foci nem nba, vagy baseball.
A foci érzelem, szerelem, néha szó szerint vérre megy. Itt nem lehet úgy eljárni, mint a Keresztapában láttuk: az üzletet a személyestől különböztessük meg, az élet sok területén ez marha jó és fontos, a foci nem ilyen.

Az ultrák - ha éppen ne ma klubot és a kazánt kell a vidékre költöztetéstől megvédeni - egész hetüket szinte a meccsre való felkészüléssel töltik, attól lett, és lesz Mo. legszínvonalasabb koreó-piró-drapi gyűjteménye a kispesti. Hihetetlen mennyire intelligencia és kreativitás van a Kanyarban. (Az, hogy bizonyos dolgokban, pl. a politikában nem értünk valszeg, egyet a Kispest szempontjából 15-öd rangú kérdés.)

Az Északi kanyar egy gejzír, és feltör, a tehetség utat talál, mint ahogy az általános iskolai biológia óráról emlékszünk: az elültetett bab a sötét fiókból a fény felé kezdett el nőni, és ki is bújt egy-két alatt.

Ha ennyi jó energia van Kispesten, a kispesti szurkolókban és Önben Hemingway úr, miért nem tudunk összefogni? Hajóink elvileg egy irányba tartanak, akkor miért nem?
Ha ezt elkúrjuk, hogy a minelnököt idézzem, az közös felelősség, szurkolóké és tulajdonosé. Persze, nem ugyanolyan szintű a felelősségünk.
A tulajdonosé és a szurkolóké is más.

Mi, Önhöz hasonlóan, kialakult személyiségek vagyunk mindahányan, lehet az ágainkat metszeni egy évben kétszer, de a gyökereket ne bolygassuk, abba képletesen belehal mindenki. Ne próbáljuk megváltoztatni egymást, azt találjuk ki, hogyan egymás MELLETT élni, anélkül, hogy akár Ön, akár, mi szurkolók kiesnénk a szerepünkből.

Kérem, értse meg, Hemingway úr, az Ön háza, a Bozsik-stadion nem az Ön vára. Ez a vár 100 éve épült, és épül, Ön is, mi is béreljük. Olajkártól, Bozsiktól, idősebb és ifjabb Puskástól, Tichytől, Détáritól, Dodi bácsitól és az alapítóktól. Elnézést, ha sok mindenkit kihagytam
A Kispest független az éppen aktuális tulajdonostól, játékosoktól és szurkolóktól.

Ma mi vagyunk, holnap az unokáink, mindannyian kölcsönbe kaptuk az élettől ezt a csodálatos jelenséget, ami a KISPEST. Ezt soha ne feledjük, mert abban a pillanatban, hogy elfelejtjük, el is vesztjük.

Ezt Ön is tudja, de eddig még csak részben nem tudta gyakorlattá formálni ezeket az elveket.

Én ebben a pillanatban egyetlen utat látok. Azt, amelyik a legrövidebb két ember, a szurkolók és Ön között is. Ez az őszinteség.

Ha süket fülekre talált, abban mind az ultrák, mind Ön hibás. De ez sérelmi politizálás, aminek ebben az országban nagy hagyománya van. Abból nem lesz megoldás, ha mindkét fél 15-ször elmondja ugyanazt. Az falra okádott borsó, amiből csak egy macska lakik jól, ha elég erős körmei vannak ahhoz, hogy fel tudjon mászni a leokádott falra.

Kompromisszumkészség kell, mindkét oldalról, ha ez nincs, akkor törés van. És ami egyszer eltört, kispestiek, azt összeragasztható, de soha nem lesz olyan, mint az eredeti. Csak hasonlíthat hozzá.

Ön amerikai és magyar. Amerikai az egészséges pragmatizmusában, az "én házam az én váram" elv alkalmazásában, de ez Magyarország, itt nem lehet "lelőni" azt, aki tresspasser, aki bemászik az udvaromra illetéktelenül, aki nem azt kiabálja, amit sérti a fülemet. s itt nem a trágárságra gondolok, azt tényleg ne hallja az a kisgyerek és hölgy, aki kijön a meccsre, de ez, sajnos, ma csak sokadrangú probléma. Bárcsak ez lenne a legnagyobb problémánk.

Gondoljon arra, milyen botrány volt Rómában egy hónapja, amikor felcsillant egy amerikai befektető megérkezésének lehetősége (azért, mert a Manchester példája óva intette a Róma-szurkolókat, bár kölcsönösen szívélyes utálat jellemzi a kapcsolatukat: Glazer megérkezése után a man utd szurkolói harmadosztályú meccsekre járnak, vesd össze: Békéscsaba-Kispest.) Más az európaiak futballhoz, sporthoz való viszonyulása. Ez nem jobb, vagy rosszabb, mint az USA, itt ez van, és kész. Take it or leave it, ahogy Ön mondaná.

Magyar először is annyiban, hogy belesétált a sérelmi politizálás utcájába.
Nőjünk fel, mindannyian, a homokozóban megtanultuk a játékszabályokat.

De magyar egy fontosabb értelembe: tud az itt élő emberek fejével gondolkodni. Magyarsága, európaisága miatt hiszem azt, hogy belátja: a foci Kispesten több mint üzlet.

Ön azt írja, ezt látja, de mi, szurkolók nem látjuk, hogy megérti, és e szerint cselekedne. Ezért vagyunk türelmetlenek, és ezért nem mentem a REAC-meccs óta oda, a Bozsik-stadionba, ami a második otthonom. És higgye el, elvonási tüneteim vannak. De ehhez nem asszisztálok. A tegnapi Diósgyőr meccset már a tévében sem néztem, mert nem akarom látni, hogy imádott csapatom hogyan vergődik a magyar foci 12.! helyezettje ellen.

Értem én, hogy türelmet kér. Az akadémia teljesen más szemlélettel dolgozik, de nem biztos, hogy addig kitart a türelmem, vagy addig nem fogok meccsre járni, kitiltom magam a Bozsik-stadionból.

Pedig jó néhány hét volt 1990 óta, amióta meccsre járok, vidékről, a fél napomat rátéve a csapatra, mert ez szerelem, és a nőkért is sok mindent az ember, hogy a KISPEST-HONVÉD játékának látványa volt a hét legnagyobb ajándéka. Tudom, hogy ez gyerekes, de én nem akarok ebből a szempontból felnőni.

Lehet, hogy Supka Attila napjai meg vannak számlálva, ha jól értem a blog bejegyzését, nyárig kapott haladékot.

Ennél, azt hiszem, többről van szó, ez nem edzőkérdés. Ha hosszú távra tervez, és nem adott okot rá, hogy kételkedjem a szavában, próbáljon meg a mi fejünkkel is gondolkodni, ha meg akar érteni minket.

Az első gesztust Önnek kell megtennie, mert ön van hatalmi pozícióban, mi a lelátón kiabálhatjuk ki magunkat, nem tudjuk a klubot fenntartani, nem utaljuk a fizetést a hónap elején. Lehet, hogy erre azt mondja, hogy már tettem gesztusokat, de nem: a tavaszi szezon eleje óta semmilyen következménye nem volt annak, hogy csapatunk szívatóra tett minket, szurkolókat. Mondjon egy okot, hogy a Kaposvár elleni meccsre kimenjek! (Már tízszer megígértem magamnak, hogy soha többet nem megyek a Bozsikba, aztán eltelt egy-két hét, és hol voltam? ott, a szentélyben.)

Ha a magyar futballközeget meg szeretné igazán érteni, olvassa újra a Toldi kezdő sorait. A saját hajánál fogva a magyar futball nem tudja magát kiráncigálni, itt nincsenek Münchausen bárók, ide külföldi, kőkemény edző kell, akit nem kötnek a kicsinyes kompromisszumok. Hogy ez Dolcetti, Kuusela, vagy Davidovic, vagy bárki más, annak eldöntése az Ön hatásköre, Ön a tulajdonos.

Magyar edző nem nagyon jöhet szóba, mert nincs tekintélye, mert mutyiország vagyunk, ezt a "Rokonok" elolvasása óta tudjuk, és azóta, a 30-as évek óta nem változott ez az ország, sajnos. Kompország maradtuk kelet és nyugat között. És Ön is kompon utazik, magyar és amerikai, nem könnyű ez a szerep, én megértem

Arany Jánosnál szebben nem fogalmazta meg senki azt, hol tart Magyaroszág ma, beleértve a magyar focit:

"Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.
Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga
Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;
Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,
Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan."

Én kevés kivételtől eltekintve ilyen futballista-szolgákat láttam a REAC és az Újpest-ellen is. És azt gondolják ez a normális.

Ebből, grazie, no, nem kérek. Én nem "hallgatom végig, hogyan hortyognak". Lehet, hogy arra fogok spórolni, hogy Barca vagy Roma-meccsekre járjak, az interneten meg követem, milyen meccseket játszunk.

Köszönöm, a türelmeteket, a türelmét!
Üdv, és csak a Kispest!