A csapat az edzőmeccsek nagy részét Budafokon játszotta le,ezeken kivétel nélkül megjelentünk kisebb nagyobb létszámban.

 Az első komolyabb túránk Dunaszerdahelyre vezetett, ahol a pozsonyi Artmedia volt csapatunk aktuális edzőpartnere. Három kisbusz és pár kocsi indult útnak a csoportok szervezésében összesen négy KHO taggal. Egy kisebb affért leszámítva egy szlovákiai bezninkútnál, nyugalomban érkeztünk meg szerdahelyre. A meccs műfüvön lett megrendezve, a vége 1-1 lett,néha volt szurkolás illetve jan slota is megkapta a magáét. A hazafelé úton semmi rendkívüli nem történt.

 A bajnokság hazai pályán kezdődött a REAC elleni 1-1-es döntetlennel, a következő körben pedig a Sopron kizárása miatt szabadnaposak voltunk.

 A következő meccs egyből egy rangadó volt Székesfehérváron, ahol nagyjából 200 vendégszurkoló szenvedte végig a mérkőzést. A vége 0-0 lett, ez a túra sem érdemel több szót.

 Egy hét múlva a Paksot fogadtuk hazai pályán, a 2-1-es győzelem értékét növeli, hogy ez volt csapatunk egyetlen tavaszi győzelme a bajnokságban! Ehhez persze a vendégek két öngólja is kellett… Ekkorra persze a csapat elvesztette minden esélyét a bajnoki címre, már ha volt egyáltalán. 

 Ugyanakkor a Kupában viszonylag stabilan meneteltünk, a négyközé jutásért pedig először Kazincbarcikára kellett leutazni. Odafelé nyugalomban teltek az órák, bent pedig egy kisebb meglepi fogadott minket. Ugyanis a lelátóra felvezetett egy lépcső, csak éppen lelátó nem volt mögötte,tehát aki nem figyelt az igen könnyen összetörhette volna magát… Miután a drapik a helyükre kerültek, semmit nem lehetett szinte látni a pályából, igaz ez talán nem is volt baj, hiszen a hazaiak negyedóra elteltével már kettő nullra vezettek,de ha nincs sokszor szerencsénk, akár ennyi idő alatt is eldönthették volna a továbbjutást a hazaiak! Az első félidő legérdekesebb eseménye az volt,amikor valaki észrevette, hogy az egyik elválasztó kerítésen nyitva van a kapu… ÉS mivel pont a vendég kispad mögötti szekorba vezetett,néhányan egyből át is mentek, hogy a „mesteredzőn” számon kérjenek pár dolgot. Természetesen a biztonságiak ugrottak a témára, lökdösődés alakult ki. Miután „helyre állt a rend” ,a második félidőben élvezhettük tovább a meccset,melyet kb 100 kispesti szeme láttára mentett döntetlenre a csapat. Hazafelé incidens miskolcon, ők érzik hogy ez ebben a formában nagy tett volt-e…

 Sok idő a pihenésre nem volt, hiszen 3 napra rá a tavasz legjobban várt meccsére került sor, hiszen Újpestre látogattunk. Valamivel kevesebben voltunk, mint tavaly, de azért így is megtöltöttük nagyjából a vendégszektort olyan 4-500 fővel. A hangulat pedig végre kitűnő volt,ezen az estén egységes volt a tábor, mindenki akarta a sikert, és ez a játékosokon is érződött. Sálazás, zászlók, pirotechnika, fantasztikus szurkolás, az őszi angyalföldi meccs óta várt erre mindenki. A tv-ből visszanézve is az jött le, hogy ezen az estén nem egyszer a hazaiak fölé kerekedtünk szurkolásban… Számtalan helyzetet kihagytunk, akár 2-3 gólos különbséggel is nyerhettünk volna, az Újpest saját erejéből mindössze egy(!) helyzetet tudott kialakítani, azt is a 87. percben! Elképesztő helyzeteket hagytunk ki, ami megbosszulta magát. Ugyanis a 91. percben egy hazai szabadrúgás az egyik sorfalban álló játékos, Bárányos kezét érte (egyértelműen látszik h a játékos a fejét védte,mozdulata nem a labdára irányult), a játékvezető pedig érthetetlen módon befújta a büntetőt, amit az Újpest értékesített is. Ekkor pár embernél elszakadt a cérna, kis lökdösődés a biztonságiakkal, és bár Uri Geller nem volt sorainkban, pár mentalista nálunk is van, hiszen tárgyak kezdtek repülni a levegőben a pálya irányába…J De így is a tavasz legjobb meccse volt, ízelítőt kaphatott mindenki, hogy mi lenne a Bozsikban amennyiben mindenki szabadon szurkolhatna…

 Jöhetett a visszavágó a Kazincbarcika ellen, melyet nagy nehezen egy vendég kiállítás után 4-2-re nyertünk, így 4 éve folyamatosan elődöntősök vagyunk a Kupában. Három nap múlva a Diósgyőr is nyert a Bozsikban 1-0-ra, egyre erősebbek azok a hangok amik supka távozását követelik. Következő héten a Magyar Kupa elődöntőjének első meccsén a Kaposvárt fogadtuk

hazai pályán és sima 4-0-ás győzelemmel tulajdonképp el is dőlt, hogy ismét a döntőben leszünk.

 Következhetett a Debreceni túra, melyen 1-0-s vereséget szenvedtünk. Bár ezen már meg sem lepődött senki, a csapat teljesítménye a bajnokságban kritikán aluli volt, s érezhető volt már ekkor is, hogy supka nem tud mit kezdeni a helyzettel. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a jelenlévő 60-70 kispesti (és a tv nézők) szeme láttára egy teljesen egyértelmű és jogos tizenegyest nem adtak meg a javunkra.

 Következhetett a kaposvári visszavágó nagyjából 40 Kispest szurkoló részvételével. Az alacsony létszám ellenére egész jó hangulat volt a szektorban, a 2-1-es győzelem és a döntőbe jutás után végre önfeledten örülhetett mindenki. Talán egy éve láttam utoljára a szemekben azt, amit Kaposváron a kerítésen ülő/csüngő emberek szemében láttam amikor vártuk hogy a csapat kijöjjön elénk.

 Sajnos a siker nem hozta lendületbe a játékosokat, a hétvégén a siófok ellen ismét csak egy nyögvenyelős 1-1-et sikerült kiharcolni,mint később kiderült ez volt a bajnokságban az utolsó pont szerzésünk... Csoportunkból két ember döntött úgy, hogy a hazai meccs helyett a többiekkel tart Kiskunfélegyházára, ahol a B csapatunk 5-1-es győzelmének örülhettek a pályán a fiúkkal, szó szerint, ugyanis itt nem voltak rendőrök, maffiózó biztonságiak, így mindenki átélhette, miről is kéne a focinak szólnia.

 Következő utunk Zalaegerszegre vezetett, ahol 3 KHO tag próbált meg dacolni az elemekkel. Igazi, már-már orkán erejű vihar söpört végig a meccs időpontjában egerszegen, ami a játékot nagyban befolyásolta. 60 vörös-fekete szurkoló keresett menedéket a meccs szünetében az ömlő eső elöl, csak az egyik ex-KHO tag ült félmeztelen végig az egyik korláton, igaz előtte alaposan befűtötte magát az oda úton…J Az első félidőben akár 4-5 gólt is lőhettünk volna, de egy kivételével az összes helyzet kimaradt. A második félidőben hiába volt kiváló hangulat a vendégszektorban, hiába zengett tőlünk a stadion(az armada elment száradniJ),a ZTE két szerencsés góllal megfordította a meccset, így újabb vereség lett a vége.

 A következő fordulóban az MTK lazán nyert 2-0 arányban a teljesen hangulattalan Bozsikban. Illetve ez nem teljesen igaz, hiszen a vendégek soha nem látott létszámban, mintegy százan ünnepeltek a vendégben. Szabó Györgynek ezt is sikerült elérnie…

  Így persze a következő kaposvári meccsre alig 30 szurkoló vállalta az utazást. Ilyen kevesen még akkor sem utaztunk, amikor a kiesés ellen küzdöttünk, a tábor sajnos teljesen romokban hever. Igaz ez nem zavarta a leutazókat,viszonylag jó hangulatban lengettük a „mesteredzőnek” a fehér zsebkendőket, miután az első félidő végén Oláh góljával megszerezte a vezetést, és mint később kiderült a győzelmet is a Kaposvár. A meccs után az egyik, hozzánk közel álló játékos jött ki egy rögtönzött értekezletre. Igen érdekes és tanulságos volt mindenkinek…

 A lehangoló tavaszi teljesítmény ellenére Győrben nagyjából megtelt a kis vendég szektor,kb 100-150 ember jött, hogy szurkoljon a csapatnak. Már 0-2 is volt az eredmény Diego és Dobos góljaival, ám a hazaiak 8 perc alatt kiegyenlítettek… Ennek ellenére az utolsó 10-15 percben jó szurkolás volt, ami nagyrészt annak volt betudható, hogy mindenki látta, végre küzd a csapat. Sajnos nem tudtunk nyerni, pedig emberelőnybe is kerültünk, és a helyzeteink is kimaradtak. „Nem volt szerencsénk!”J

 A Vasas mintegy 200 néző előtt lazán nyert a Bozsikban 1-0-ra, a kint lévők szerint Hemi igen cifra dolgokat kapott,nem igen lehet hozzászokva ahhoz hogy pl hozzávágják a szezon bérletet és szidják… Persze ezt is a maga módján reagálta le, ugyanis a biztonságiakkal szó szerint kivitette a stadionból az „elkövetőt”!A meccs másnapján végre lemondott supka! Igaz, Vass László nem biztos, hogy az ideális megoldás lett volna… De ennek fényében mindenki kíváncsian várta a Nyíregyházi  megmérettetést. 50-60 kispesti utazott le,a KHO egy kocsival vágott neki az útnak. Sima 3-0-s vereséget tudott elérni az új szakmai stáb a tartalékos Kispesttel, de a legdurvább talán az a beszámoló, amit az egyik fórumon lehetett olvasni. Az egyik szurkoló megjegyezte Ivancsics Gellért labdarúgónak, hogy jó lenne ha a kupadöntőre összeszednék magukat, mire nevetés és vállrángatás volt a felelet…

 Hátra van még a Kupadöntő két mérkőzése, és a már kiesett Tatabánya elleni hazai bajnoki.

 A szezonról összességében elmondható, hogy talán a kiesés évében sem süllyedtünk ilyen mélyre. A tábor romokban, a klub és a szurkolók kapcsolata erősen negatív, és nemcsak a csoportokkal, hanem már az egyszerű szurkolókkal is. Ez az állapot sajnos csoportunkra is kihatással volt, az elmúlt 5 év leggyengébb szezonját produkáltuk minden tekintetben. A legtöbb meccsen épphogy 1-2 tagunk képviselt minket, ami elszomorító.

 A Csapat bár rendkívül jól kezdett ősszel, tavaszra 50 éve nem látott mélyrepülésbe kezdett. 19 forduló alatt mindössze kettő győzelemre voltunk képesek a bajnokságban, tavasszal egyetlen bajnokit nyertünk!Igaz,a tatabánya elleni meccs még hátra van, de így is elmondható hogy még a kiesés évében sem szerepeltünk ilyen rosszul…

 Egyedül az MK szereplés jelent némi gyógyírt, bár sajnos ott sem mi vagyunk az esélyesek…